Get the Flash Player to see this player.

Az élet túl rövid büszkének lenni. Szívem szerint, ha százlábú lennék, akkor sem lenne elég végtagom, hogy megmutassam, hány barátom van. Eszem szerint elég hozzá egyetlen ujj, amit szeretettel és büszkén mutogatok. Ma már fontos nekem, hogy összhangban legyenek az érzéseim, gondolataim, tetteim, és hogy tapasztalatot szerezzek általuk. Nehézkes út, de az ideiglenes végeredmény formálja igazán az embert. Nagyon is formálja: emlékszem, óvodás koromban orrvérzésig izgultam magam az anyák napi fellépés szintű előadások előtt. Az alsós tanárom, Marika néni, hivatalos nevén Barabásné Hegyi Mária nagy hatást tett-nem csak-rám és fellépéseket tettünk a szülőknek, sokat számított. Sőt. A mai napig sokat számít és segít nekem. Elkezdtem járni a Lurkó színpadra a VOKE-ba, amit idővel a Juhász Margit Erika néni vezette Rivalda amatőr színjátszó kör váltott fel, kint Szandán…Az izgalmakat várakozások váltották fel.
Hogy mit hoz a jövő? Nem tudom. Talán kíváncsi sem vagyok rá. Azt tudom, hogy a szívemnek ezt a darabját soha nem fogom kitépni.