A HEGY ÁLDOZATA
A hegymászó szemével…. Podcast stúdiónk vendége volt a minap Szlankó Zoltán. A szolnoki hegymászó oktató a közelmúltban vezetett csoportot a Himalájára. Jól ismerte a napokban elhunyt Suhajda Szilárdot is. A hamarosan adásba kerülő beszélgetést ajánljuk most figyelmükbe.
Suhajda Szilárd halálának körülményei megosztották az esetről véleményt alkotó közszereplőket és magánszemélyeket. Vajon tényleg menthetetlen volt a csúcs közelében kritikus állapotba került mászó élete? A választ csakis azok tudják megadni akik ismerik a nyolcezer méter fölött uralkodó körülményeket.
„Amikor valaki már megtesz 30 lépést-, netán 35- öt ez már kiemelkedő teljesítmény nagyon lassan mint a lassított felvétel körülbelül, de ugyanilyen teljesítménynek számít ha valaki 200 métert lefut teljes erőből, teljes sebességgel amit csak bír és utána van 3- 5 perc pihenő és utána ismét le kell futni azt a 200 métert teljes erőből, majd megint van 5 perc pihenője és ez így megy órákon keresztül mert egy ilyen csúcselérés amit ugye Szilárd most bevállalt az ugye ilyen 15- 20 órásak is lehetnek.”
- vázolta az extrém körülményeket Szlankó Zoltán. A szinte embertelen teljesítményt követelő csúcstámadás játékszabályai kegyetlenek. Mondta stúdiónk vendége.
„Aki oda felmegy, tudnia kell, hogy nincs mentés. Akkor sem ha közvetlenül a barátommal történik bármi. Két döntés van: az, hogy mondjuk egy bokatörés az ebben a magasságban halálos betegség. Mozgásképtelen, fel sem tudom emelni, meg sem tudom mozdítani, nincs hozzá oxigénem. A két döntés az lehet, hogy fogom, otthagyom vállalva azt, hogy amikor visszajövök ide a jól megszokott közegbe a társadalomba akkor természetesen rám fogják kiabálni, hogy gyilkos vagyok, ott hagytam meghalni satöbbi, satöbbi ugye ezt lárjuk most. A másik döntés, hogy ott halok meg vele.”
