ELKÉPESZTŐ! CSIBEITATÓNAK HASZNÁLTÁK A KÖZÉPKORI KINCSET!
A maga nemében páratlan középkori leleten dolgoznak a Damjanich múzeum régészei. Egy magántulajdonban lévő bronz tálat vizsgálnak. Annyi bizonyosan tudható a nürnbergi tálnak is nevezett tárgyról, hogy olyan egyházi rítushoz használták, amely a tizenhatodik századra már kikopott a római katolikus szertartásrendből.
Ehhez hasonló kegytárgy egyetlen létezik Magyarországon, az esztergomi Keresztény Múzeumban. A domborítással készített másolat eredetijéhez nagyon hasonló tálakat a mai Dél- Németország területén készítettek a középkorban, így a nürnbergi tál elnevezés is használatos. A tizenötödik században a ma már nem létező Varsány igen gazdag település volt a mai Rákóczifalva és Rákócziújfalu között. Feltehető, hogy az akkori egyházközség birtokában volt a kegytárgy. A muszlim vallás tiltja az emberábrázolást, így a török hódoltság idején talál elásták a helyiek. Négy évszázaddal később már szántóföldek húzódtak az egykori Varsány helyén, az ötvenes években talajmunkák során egy eke fordította ki a földből a középkori bronztálat. Amely aztán egy rákócziújfalui portára került, csibeitatóként szolgált évekig. A falu akkori tanítója, Tálas László- a későbbi múzeumigazgató- egy családlátogatás során talált rá. A most folyó kutatás arra is választ keres, hogy a középponti motívum körüli rajzolatok milyen szöveget rejtenek: a középkorban az írás- olvasás nem volt általános készség, így gyakran előfordult, hogy a míves ötvösmesterek másolták ugyan a betűket, de jelentésükről mit sem tudtak.
