SZENT MÁRTON NAPJA AZ ÉHSÉGŰZŐ ÉS IDŐJÓSLÓ LIBALAKOMák IDEJE
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Bár alighanem több százezren vannak, akiknek a mai napja is libapecsenye nélkül telt, a néphagyomány szerint Márton napja a Karácsony előtti negyvennapos böjt utolsó ünnepnapja, éppen ezért november tizenegyedikén még degeszre ehették magukat az emberek. A liba már a középkorban is prémium kategóriás élelmiszer volt, de egy évben egyszer a nem annyira szegények is megengedhették maguknak a libapecsenyét.
Az Európa-szerte ismert Márton- kultusz a mai Szombathelyhez, az egykori Pannónia provincia Savaria nevű városához kötődik. Itt született Krisztus után 316-ban a római légió egyik tisztjének fiaként a későbbi Márton püspök. Apja szolgálatai fejében földbirtokot kapott Itáliában, így a család Paviába költözött, a fiatal Márton 15 évesen lépett be a légióba. 355-ben már diakónusként tért vissza Savariába, 360-ban már Galliában térített. A hívek Tours város püspökévé választották volna, a nagy megtiszteltetést Márton nem akarta vállalni, így elbújt tisztelői elől. Novemberben már vágásérettek lettek a tömött libák, ilyenkor komoly lakomákat rendeztek annak érdekében, hogy a következő esztendőben is legyen bőven mit fogyasztani. A sült liba mellcsontjából az időjárásra következtettek: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. A Márton- napi libalakoma után kezdődött a karácsonyt megelőző negyven napos böjti időszak.
