Szolnok TV

Ma 2021. December 3. Péntek, Ferenc napja van.

TEGNAP KIÁSTÁK, MA MEGTALÁLTÁK

Középkorben elrejtett eszközökre bukkantak Szolnok határában a Damjanich János Múzeum régészei. A fémkeresők által bemért helyen ma délelőtt egy un. "eszközdepót" tártak föl. A tárgyakat a török dúlás idején rejthették el az itt élők.


A régészeket kedden értesítették a területet fémdetektorokkal járó „kincskeresők”, hogy valami furcsaságra bukkantak. A Damjanich János Múzeum munkatársai ma a reggeli órákban rövid idő alatt be is határolták a leleteket korát. Ádám Márk középkoros régész ismertte a helyszínen a tényeket.

 

„Körben a területen végig a magasparton XVI. századra datálható kerámiákat találtunk- a fémanyag is ezt mutatja. Feltehetően egyébként a török időszakban rejthették el ezt a vasdepót amelyben kovácseszközök, továbbá mezőgazdasági eszközök találhatóak: egy kapalács, továbbá villa található benne, akkor egy kapát is sikerült azonosítanunk.”

 

A régészek szerint a tárgyak közül ezek az agyagkorongok adhatnak magyarázatot az elrejtés módjára, mondja Kovács Péter régész.

 

„Érdekesek köztük ezek az agyagnehezékek amelyeken különböző szimbólumok vannak bekarcolva, valószínűleg háló nehezék részei lehettek és így kerültek a vastárgyakkal együtt elhelyezésre a földben.”

 

Kollégája Ádám Márk így folytatja:

 

„Ezt nem egy edénybe rakhatták bele, hanem feltehetően a hálónehezékek melyeket már az előbb láthattunk- azok tarthatták azt a hálót amelybe valószínűleg ezeket a tárgyakat belepakolták és helyezték el gyorsan ebbe a viszonylag alacsonyan ásott gödörbe- elrejthették feltehetően a törökök elől.”

 

Narráció: A törököt igen, ám a mai technikát nem tudták becsapni. A Damjanich Múzeum önkéntesekből álló fémkeresős csapata nem először bukkant hasonló leletre. Balogh Csaba megszállott fémkereső.

 

„Én békéscsabai vagyok és segítőként vagyok a szolnoki múzeumnak, félig otthonomnak érzem Szolnokot, tehát ilyen szempontból abszolút nagy öröm volt.”

 

A Besenyszög és Szolnok között a Millér partján elterülő egykori falu 8- 10, vagy akár 25 házból is állhatott. Mondja a régész.

 

„Abban az időben a Tisza ugye még nem volt gátak közé szorítva, jó nagy területen szétterült- mint ahogy itt látható is két domb közötti részen is valószínűleg mikor kiáradt a Tisza megteltek vízzel, megfelelő környezet volt a halászatra. A magasabb partokon ami természetesen nem volt vízzel elárasztva ott a mezőgazdaság, állattenyésztés volt a főbb megélhetési, vagy hát kereseti lehetőség és ezek a települések több tíz fős, akár száz fősek is lehettek.”

 

Az örökre titok marad, hogy ki és pontosan miért rejthette el a tárgyakat, mint ahogyan az is túlélte- e a támadást? Bár az, hogy nem ment vissza később újra kiásni azt sejteti, hogy odaveszett ő is. Egy biztos- a török után nem tért vissza mindenhová a lakosság, így merülhettek feledésbe a Szolnok mellettihez hasonló középkori majorságok.

Szerző
Tálas László