VOLT EGYSZER EGY ISKOLA
Az ott tanuló diákok Sipinek hívták, hivatalosan Sipos téri Általános Iskolának nevezték. A valamikori Tabánban élő gyerekek jártak oda, amíg le nem bontották. A jogutód a Fiumei úti iskola lett, ám az egykori „sipisek” azóta is évente egyszer találkoznak, hogy a régi, nem biztos, hogy szép, de mára megszépült időkre emlékezzenek.
A Damjanich János Múzeum földszinti helyiségében épp olyan a zsivaj, mint egy osztályteremben, pillanatokkal a tanár megérkezése előtt. A helyszín azonban egy ma már csak az emlékekben élő iskola emlékekben élő osztályterme. A valamikori Domus és a Móra Ferenc út 15-ös számú tízemeletese között futott a Harcsa utca, annak a végében volt a Sipos tér, ahol az iskola állt. Az iskolát is- mint ahogy a Tabán jelentős részét- a hatvana évek végétől fokozatos folyamatossággal felszámolták. A környék ledózerolásával eltűnt az iskola, a halászat, mint megélhetés. Eltűnt egy városrész és vele együtt egy életforma. A szolnoki Tabánnak nem volt Krúdy Gyulája, aki mindezt az egyszer volt- korszakot megírhatta volna.
